Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móki, a puffancs

2009.05.27

Móki a legkisebb a négy cica közül. Biztosan sokakban felmerül a kérdés, miért kapott ilyen furcsa nevet ez a kicsi macska? Nos, ő az, aki a legjobban be tud dühödni, kicsi létére. Ilyenkor felfújja a képét, olyan, mint egy mókus. Eleinte Mókusnak hívtuk, aztán ebből lett a Móki.
Móki annak ellenére, hogy ilyen pici maradt, annyit eszik, mint a testvérei összesen. Mindent megkóstol, még a kutyakaját is. Rengeteg vizet iszik. Sokszor azzal kezdődik a napja, hogy a vizes edényt szinte "letámadja". Kedvencei a Whiskas-jutalomfalatok és a száraz tápok (mi csak macskaropinak hívjuk). Ezután nem csoda, ha szomjas lesz a cica.
Ő a cicabrigád mosogatónője. Ha bármilyen kevés kaját talál a tálkában, tisztára kinyalja az edénykét (akkor is, ha testvérei hagyják benn az ételt).
Amíg nem lett megműtve, addig "rendesen" nyávogott is Móki cica. Műtét után mintha a hangját is elvesztette volna, de ez nem teljesen igaz, mert ha pl. be van zárva a helyére, akkor hallatja vékony kis hangját.
Nagy zsivány is lett a kisasszonyból. Ha azt akarja, hogy figyeljünk rá, akkor olyan kerregő, ciripelő hangokat ad, hogy csak na. De ha verekedni kell, akkor kiereszti a hangját. A legtöbbször őt kergeti Szürke, és Maci is. Télen minden reggel 7 és 8 óra között a reggeli torna részeként körberohanták a lakást Szürkével. Amikor Szürke lefeküdt pihenni, vagy már beleunt a játékba, akkor Móki addig piszkálta, amíg újra el nem kezdték hajkurászni egymást. Ilyenkor aztán Mókuska olyan lett, mint egy kis sárkány, csak éppen tüzet nem fújt.
Most, hogy már jó idő van, a cica elkezdett csavarogni. A nyári időszakban szokásává vált, hogy nem jön haza időben, hanem valamikor éjszaka mászik be az ablakon. Nagyon "örülök" neki, amikor fel kell kelnem hozzá. Hétvégén nincs is ezzel probléma, de általában úgy időzíti a csavargást, hogy munkanapokon ébreszt fel.
Erről jutott eszembe a következő eset. Novemberben tetőcsere volt nálunk. Az első napon a cicák olyan rémültek voltak, hogy külön-külön kellett behoznunk őket a lakásba. Második nap három cica megjött, de Móki nem. Hiába vártam egész nap, nem jelentkezett. Már elkönyveltem magamban, hogy elveszett a kis cicamica. Este, úgy 8 óra körül hallottam, hogy valaki kotorássza az ablakot. Amikor kinéztem, nagyon megörültem, mert Móki állt az ablakpárkányon. Beengedtem, nekiállt enni, inni, aztán egyik helyről a másikra vándorolt, végül elbújt a szekrénybe, és ott aludt egész éjjel. De még a másnapot is átaludta.
Móki volt a Mama kedvence. Mindig kérdezte, hogy ez az ő cicája? Sőt, Mama kinevezte a legnagyobb macskának. Pedig Maciból legalább két Móki lehetne. De hát a Mama mindig azt mondta, hogy olyan egyformák. Az istennek sem tudtuk neki megmagyarázni, hogy Móki a legkisebb. Nagyon remélem, hogy Mamának nincs szüksége még ott a másvilágon Mókira, bízom abban, hogy nem akar fájdalmat okozni nekem azzal, hogy elviszi a kiscicát!  
 

 

A mappában található képek előnézete Móki